Előszó
A tizenhét éves Rose Weasley az ágyban aludt, pontosan augusztus huszonnyolcadikán kettő órakor. Nem úgy nézett ki, mint akit érdekel, hogy holnap indul a vonata és kezdi meg hetedik évét a Roxfortban. Nem rossz tanuló, csak kicsit lazán fogja fel a dolgokat. Ez abból áll, hogy mindenkinek beszól, még tanároknak is, ha ő úgy gondolja, hogy alaptalanul gonoszkodnak, márpedig ő általában úgy gondolja. Mindenesetre visszafoghatná magát, ha tényleg a Pri Madonna musicaliskolában szeretné folytatni tanulmányait, hogy operett-énekesnő lehessen, vagy legalábbis színésznő. Énekesi tehetségére az ötödik évében figyelt fel komolyabban, és azóta ez az álma hajtja.
A szülei, amiben tudnak, segítenek neki. Az apja, Ronald Weasley az aurorparancsnokságon dolgozik, és a főnöke, aki történetesen Rose nagybátyja, Harry Potter. Anyja, Hermione (Weasley) a Szent Mungóban gyógyító. Nagyon sok barátja van és rengeteg rokona, akik közül a vele egyidős James Sirius Potterrel találja meg leginkább a közös hangot, mert James egy igazi bajkeverő, akárcsak Rose. Az öccse, Hugo két évvel fiatalabb nála, és most kezdi az ötödik évét. Na, ő már más tészta. Nővérét mindenért beköpi a szüleiknek, és mindig mindenki előtt megpróbálja leégetni. Azért persze Rose-t sem kell félteni. Nem mintha nem szeretné a testvérét, de azért ő is tud gonosz lenni, ha akar.
A suliban sok hímnemű egyén gondolja úgy, hogy ő a legjobb csaj. Azért, mert hosszú vörös haja, élénk, kék szeme van, és karcsú az alakja. Ja, és persze nincs rajta egy kiló vakolat, nem nyávog a nap huszonnégy órájában, és nem adja magát könnyen. Azért vannak nemkívánatos személyek is a hetedik évfolyamban. Az egyikük történetesen a Mardekárba jár, szőke fürtjei, és szürke szemei vannak. Ő Scorpius Malfoy, akitől minden lány elolvad, aki csak ránéz. Hát Rose aztán nem. Na, nem mintha az ifjú Malfoy próbálkozott volna. Jól is teszi. Rose ezt a srácot tudná megfojtani egy kanál vízben, a felmenőivel együtt…
1. fejezet: Vásárlás
(Rose szemszögéből)
- Rose! – ordít apa már sokadjára, de mit csináljak, ha nincs kedvem felkelni.
- Ha nem kelsz fel most rögtön, nem megyünk sehova! – kiabál anya is.
Egyszer csak eljut a tudatomig, hogy ma vásárolni megyünk. Gyorsan kipattanok az ágyból, és kinyitom az ajtót.
- Csak tíz percet kérek, és megyek!
- Rendben! De nagyon siess! – Hát persze, hogy sietek, nem azért gyűjtögettem szinte az egész tavalyi évben, hogy most ne vásároljam ki magam. Úgyis szinte minden talárom kicsi és divatjamúlt. Felkapom a piperetáskám, és szaladok is a fürdőbe. Gyorsan megmosakszom, kifésülöm a hátközépig érő hajamat, majd egy frappáns varázslat és máris göndör, pont olyan, mintha most jöttem volna ki a fodrásztól. Egy kis szemceruza, és már futok is öltözni, mert a végén apa megöl. Felveszek egy farmer kertész sortot (de nem olyat, amiből a fél fenekem kilóg!), egy egyszerű, sötétlila, ujjatlan toppot és a kedvenc padlizsánlila magas sarkúmat (aminek hat centis a sarka). Gyorsan elhúzom a függönyöket, és bevetem az ágyamat, nehogy szó érje a ház elejét. Felkapom az övtáskám, megnézem a tárcám. Persze benne van az a hatszázötven galleon, amit gyűjtöttem. Még egy utolsó pillantás a tükörbe, és már futok is.
- Na, mehetünk – jelentem ki a lépcső alján állva.
- Előbb reggeli! Tudod, hogy anélkül nem megyünk sehova se – mondja anya.
- Oké! – Kelletlenül leülök apa mellé, és nekiállok rágcsálni a pirítósomat.
- Apa, ugye te is jössz? – kérdem.
- Miért, menjek? – kérdi felvont szemöldökkel.
- Aha, megígérted, hogy kapok egy új seprűt, és segítened kéne kiválasztani – válaszolom.
- Ja tényleg. Jól van, elmegyek veletek.
- Anya, ugye én is kapok egy új seprűt? – kérdi öcsém.
- Már miért kapnál? Tudtommal nem vagy a kviddicscsapat tagja – felelek csípősen anya helyett.
- De idén még lehetek, ugyanis, ha nem tudnád, idén választanak új kapitányt, mert Ted tavaly elballagott, és szükség van új hajtókra is.
- Képzeld, tudom, pontosan egy őrző és két hajtó kell a csapatba, mivel én volnék az egyik terelő, Mark a másik, James a fogó, és Lucas az egyik hajtó – oktatom ki.
- Nem is értem, téged miért válogatott be két éve Ted – pattog itt nekem.
- Talán mert kettőnk közül nekem van tehetségen, ellenben veled – förmedek rá. Már tényleg dühös vagyok.
- Ha nem fogod be… - De befejezni nem tudja, mert apa felordít.
- Most azonnal befejezni! Mind a ketten kaptok egy új seprűt, és erről nem nyitok vitát! – hangjából csak úgy árad a düh.
- Bocsi, apa - felelem.
- Ja, bocs – így az öcsém.
- Anya, ugye bemegyünk Madam Malkin talárszabászatába és egy mugli boltba is?
Mert van hatszázötven galleonom, és szeretnék új cuccokat venni, amiket még szívesen is hordok – egyben magyarázatot is adok kérdésemre. Mind a hárman nagy szemeket meresztenek rám.
- Most mi van? Gyűjtögettem, mert szeretnék divatos, laza, vagány göncöket, és ha jól néztem a múltkor az árlistát, azok nem két fillérbe kerülnek. Meg kéne egy új kviddicstalár is – elmélkedek.
- Kicsim, a tavalyi zsebpénzedet mindet elraktad? – néz rám anya nagy szemekkel.
- Hát nem mindet, mert Roxmortsban költöttem édességre, de a nagy részét igen – felelem.
- De hát én is megvásárolhatnám neked. Mi lesz a tanulmányaiddal, az énekesi karriereddel? – kérdi anya szemrehányóan.
- Hát… - motyogom. Tudom, hogy igaza van. Kéne egy jó énektanár. - De nem várhatom el, hogy mindent ti fizessetek!
- Figyelj, kislányom! - szól bele apu is - Egyezzünk meg abban, hogy te most bevásárolsz magadnak, megveszed azt a ruhát, amelyiket szeretnéd, az énekesi pályádról pedig mi gondoskodunk. És ha nem lesz elég a pénzed – amit kötve hiszek –, akkor kisegítünk! Rendben?
- Aha, rendben! És nagyon köszönöm! - hálálkodok. – De szerezni kéne egy énektanárt, nem?
- Jaj, milyen feledékeny vagyok! – kiált fel anya. – A Roxfortba idén érkezik egy énektanár, mert több szülő is igényelte – köztük mi is –, és járhatsz majd különórára. És ami a legjobb az egészben, azokat a hetedéves diákokat, akik járnak az órájára, elviszi a Pri Madonna musicaliskolába és letehettek egy vizsgát év végén, amiben igazolják, hogy elő tudtok adni egy részletet egy darabból, és így nagyobb a felvételi lehetőségetek is. De - persze - fel kell majd venned az órarendedbe. És kitűnőnek kell lennie a RAVASZ vizsgáidnak is! Persze az RBF-ed is szinte kitűnő volt. Na, mit szólsz ehhez az egyezséghez? – érdeklődik. Hogy mit szólok? Repesek a boldogságtól, hiszen egy álmom vált valóra!
- Szent szalamandra! Anya, ez csodás! Én… köszönöm! - rebegem.
- Szívesen, kicsim! És remélem, hogy valóra váltod az álmodat! – mondja apa.
- Én is, apa! – mondom mosolyogva.
- Na, ha befejeztétek az ajnározását, akkor talán mehetnénk is! – pufog öcsém. Na igen, ez Hugo. Köztudott tény, hogy féltékeny. De hogy mire, azt nem tudom, mert ő is ugyanígy megkap mindent.
- Fogd be, kis vakarcs! – felelem.
- Rose! – mordul rám anya.
- Jó, bocs. De tényleg menjünk.
Szavaimra anyám azonnal cselekszik. Int egyet-kettőt a pálcájával, és máris minden a helyén van. Majd kezet mos, és felkapja a táskáját. Apa közben már utazásra készen a kandallónál várakozik. Hugo és én is csatlakozunk, majd megérkezik anya, és beáll a kandallóba, egy marék hopp-porral a kezében.
- Az Abszol út!
Amint mindenki épségben megérkezik az Abszol útra, megjelenik a Potter-család. Az idén negyedéves Lily, a hatodéves Albus, és a velem egyidős James. Na, meg persze a szüleik, Ginny és Harry Potter.
- Sziasztok! – üdvözli őket anya.
- Csá – köszön öcsém, roppant értelmesen.
- Hugo! – szól rá apa. Nem tudom, mit oktatja, hiszen látszik rajta, hogy nem képes felfogni.
- Hagyd csak. – mondja Ginny.
- Hellosztok! - köszönök.
- Csőváz! – veti oda James nagy vagányan.
- James! – pirít oda Harry. Őt se értem, hiszen James sem képes felfogni.
- Hagyd csak - feleli anya és apa egyszerre, mire minden felnőtt elkezd nevetni, mi meg csak állunk, mint a faszent, fapofával. Nem értem, ebben most mi volt a vicces.
- Na, apu, légyszi, menjünk már! – kérleli apját Lily.
- Menjünk! – vágja rá Harry. Én odacsapódok Lily és James mellé.
- James, nem tudod, hogy ki lesz a kviddicscsapat kaptánya? – kérdem.
- De, véletlenül tudom. Én!
- Ne már! Te?
- Én bizony! Apa tök büszke volt rám! - dicsekszik, szokásához híven.
- James, ne dicsekedj! – torkollja le a húga. – Rose, szerinted hova menjünk először? – fordul hozzám Lil.
- Hát, kviddicsszaküzlet, könyvesbolt, Czikornyai és Patza, Madam Malkin és végül, de nem utolsó sorban a Hot-topiba*. - jelentettem ki. Utolsó megjegyzésemre James és Albus felnyögött. Jól van na, szeretek vásárolni! – Kihagytam valamit?
- Hát még valahol be kell szerezni bájitalhozzávalókat, és kell bagolycsemege – feleli Albus.
- Ja, de azokat majd anyáék beszerzik, nem? – kérdem, és hátrafordulok a szülőkhöz.
- Anya! Hova menjünk először? – kérdezi helyettem öcsém.
- Hova szeretnétek? - kérdezi, mire négyen egyszerre vágjuk rá, egyedül Lily nem ért egyet, hogy: - Kviddicsszaküzlet!
- Rendben! – mondja Harry. - Oda én is be akarok menni! Mi lenne, ha Hermione, Ginny és Lily, ti megvennétek a bájitalhozzávalókat meg a bagolycsemegét, és utánunk jönnétek a kviddicsszaküzletbe? Ugyanis hallottam, hogy azt a feladatot ránk akartátok sózni! – néz ránk tettetett felháborodással.
- Miért, Harry, ti olyan sok időt a kviddicsboltban akartok tölteni? Miért nem jöttök ti utánunk? – teszi fel anya ezt a hülye kérdést.
- Na de Hermione, ott nem elég ám két perc, mindent figyelmesen végig kell nézni! – magyarázza Albus, miközben James, Hugo, apa, Harry és én helyeslőn bólogatunk.
- Hermione, igaza van Albusnak - mondja Ginny. – Menjetek csak, majd utánatok megyünk, úgyis kell két seprű a fiúknak. Mi addig benézünk a patikába.
- A könyvesboltba együtt menjünk? – kérdezi anya.
- Hát persze! Anya, te is tudod, hogy venni akarok pár új regényt! – méltatlankodom.
- Oké, oké! Na menjetek, és Ron, igazságos légy! – oktatja apát.
- Jól van szívem, de hadd menjünk már!
- Rendben! – búcsúznak el.
Elindulunk végig a főutcán és megállunk a kirakat előtt. Két seprű van kiállítva, és nekem természetesen megakad az egyiken a szemem. De azt azért tudni kell, hogy a kirakatba csak a legjobbakat rakják, és azok nem olcsók.
- Váó! – mondja James.
- Ne csak nézelődjünk, menjünk is be! – javaslom.
- Igaza van Rose-nak! Gyerünk! – helyesel Albus.
Amikor belépek, már akkor látom, hogy nekem itt nem elég két perc nézelődés. De akkora a tömeg, hogy szinte mozdulni sem tudunk.
- Na, akkor szerintem először vegyük meg a seprűket, aztán nézzünk körül – tanácsolja apa.
- Szuper! – egyezik bele Hugo. Átverekedjük magunkat a tömegen, hogy eljussunk a bolt végébe a seprűkhöz. Amint odaérünk, megjelenik egy eladó.
- Miben segíthetek? – kérdezi illedelmesen. Hmm, nem is rossz pasi.
- Seprűket szeretnénk – válaszolok apa helyett.
- Újabbakat, vagy talán régebbieket? Vannak Nimbusz, vagy esetleg Villám kategóriások is – magyarázza.
– Hát, engem a Villám kategória érdekelne. A fő, hogy csak úgy suhanjon a szélben, de azért kényelmes is legyen – válaszolok neki.
- Kviddicsezel? – kérdez.
- Aha, terelő vagyok – mondom.
- Oké, akkor mutatok egy új példányt. Titeket melyik érdekelne? – fordul a három fiúhoz, ugyanis apáék már rég a kviddicsszakkönyveknél vannak és nosztalgiáznak.
- Huh, én fogót játszok, az öcsém és Hugo pedig még nem kviddicseznek – mondja James.
- Értem. Akkor a kisasszonynak és neked megmutatom a legújabbat, nektek pedig a tavalyit, az úgy jó? – kérdezi és közben végig engem stíröl. Ajaj, gyerek, remélheted, hogy apa nem látja, amint éppen flörtölni próbálsz velem...
- Ja, jó – mondja flegmán Albus.
- Akkor gyertek! – Elvezet minket a legelső üvegszekrényhez, ami előtt vagy százan állnak.
- Na szóval, a Kawasaky Fényvillámból van külön őrző, fogó, terelő és hajtó seprű, ezt ajánlom a kviddicsezőknek – magyarázza. – Nektek – mutat az öcsémre és Albusra – a Kawasaky Tűzvillámot javaslom, amiből igaz, hogy csak egy fajta van, de ez a tavalyi példány, és ezt használják az Írek is.
- Megnézhetjük őket közelebbről? – kérdezi öcsém.
- Hogyne! Egy pillanat és hozom! – mondja Tony. A nevét a névtáblájáról sikerül leolvasnom.
- Én már nagyon kíváncsi vagyok erre a Fényvillámra – mondja James.
- De azért jó volna, ha az eladó velünk is foglalkozna, nem csak Miss. Tökéletessel! – pufog Hugo.
- Jaj, tudjuk, segglyuk, hogy féltékeny vagy, de most azért visszafoghatnád magad, ugyanis nem otthon vagy! – vágok vissza, mire James és Albus elkezdenek röhögni. De öcsikém nem tud visszavágni, mert megérkezik Tony két dobozzal a kezében.
- Melyiket szeretnétek először látni? – kérdezi csábosan rám mosolyogva. Na mi van, bejövök neked?
- A Fényvillámot! – vágja rá James.
Erre a srác elkezdi kicsomagolni, és amint végez vele, mind a négyünknek leesik az álla. Én ilyen gyönyörűséget még nem láttam. Szinte fekete a színe, és a nyele olyan, mintha a szőlő ága kúszott volna fel rá. Ki van alakítva rajta egy kis ülőrész és a vége művészien ívelt.
- Mennyibe kerül ez a szépség? – kérdezem, felébredve a kábulatból.
- Kétszázötven galleon - válaszol. Huh, ha meztelen maradok, ez a seprű akkor is az enyém lesz!
- Szólok apáéknak – mondja James.
- És a másik? Mert én nem akarok ilyen profi seprűt – vélekedik öcsém. Hát szerintem ez meggárgyult, de ízlések és pofonok.
- Ja, engem is jobban érdekel a másik. – mondja Al. De kérdezem én naiv fejjel, hova fajul ez a világ?
- Rendben! – mondja Tony. Kicsomagolja a Tűzvillámot, és hát az is, mit ne mondjak, gyönyörű. Világosbarna, a vége szépen ívelt és ennek is van egy kis ülőrésze.
- Ez ötven galleonnal kevesebb – mondja az eladó.
– Na, itt is vagyunk! – érkeznek meg az ősök.
- Hol voltatok? – kérdem.
- Ja, csak találkoztunk néhány ismerőssel - felel apa.
- Oké, na szóval, apa, James meg én egy Kawasaky Fényvillámot szeretnénk – nézek rá szépen –,amiből van külön terelő és fogó változat is.
- Hugo meg én pedig egy Kawasaky Tűzvillámot, amiből csak egy fajta van, de az is tökéletesen megfelel – folytatja Albus.
- Na hadd nézzem! – mondja megadóan Harry.
- Ő volna a Fényvillám – kikapom a seprűt Tony kezéből, és elcsodálkozom rajta, milyen könnyű is. A hatás nem marad el, apám és Harry álla is úgy leesik, mint a miénk.
- Na és mennyibe kerül? – ráncolja a homlokát Harry.
- Kétszázötven galleon, de apa könyörgök! – eseng James.
- Igen apa, kérlek! – csatlakozom.
- És a másik? – puhatolózik apa.
- Itt van – mutatja Hugo. Szüleinknek itt is leesik az álla.
- És ez mennyibe kerül? – kérdezi apa felvont szemöldökkel.
- Kétszáz galleon, de apa kérlek! – könyörög Hugo.
- Na, szerinted mi legyen, Harry? – fordul apa a nagybátyámhoz.
- Szerintem vegyük meg nekik. James a Fényvillámot, Al pedig egy Tűzvillámot akar, a te gyerekeidnél is ez a felállás.
- De Hermione azt mondta, legyek igazságos. A Fényvillám pedig ötvennel több. Mi legyen, Rose? Nem szeretnél inkább te is egy Tűzvillámot? Az is ugyanolyan szép! – próbálkozik. Na, nálam itt felment a pumpa.
- Mi az, hogy az is szép? Harry miért tudja megvenni mind a kettőt, ha? De tudod mit? Adok neked ötven galleont és akkor korrekt, mert mindkét seprű kétszáz lesz! Jó? – fortyanok fel. Na ne már, hogy mindenki megkapja azt, amelyiket akarja, csak én nem.
- Nem azért mondtam… - kezdi, de nem hagyom, hogy végigmondja.
- De azért mondtad! Ha meghalok, akkor is megveszem ezt a seprűt! – morgok tovább és már veszem is elő a tárcámat.
- Na ne feleselj itt, kisasszony! Megkapod azt a seprűt és rakd el a tárcádat, de tüstént! – emeli fel a hangját.
- Ezt elkerülhettük volna, ha nem kezdesz el itt cirkuszolni!
- Elég! – lép közbe Harry. – Na, fiatalember – szól most Tonyhoz. – Két Tűzvillámot és két Fényvillámot kérünk, egy terelő és egy fogó változatot!
- Rendben! – bólogat, és elszalad a raktárba. Újabb két dobozzal tér vissza, és becsomagolja az előzőket, amiket néztünk, majd elindul a pénztár felé a nyomában velünk.
- Na, szerintem annak a görény Malfoynak majd kiesik a szeme – mondja vigyorogva James.
- Valami probléma van, Potter? – szólal meg egy ismerős hang a hátunk mögött. Mi megtorpanunk, de szerencsére apáék nem hallottak semmit.
- Á, semmi probléma, Malfoy, csak tudod, most kaptuk meg a legjobb seprűket! – dicsekszik James.
- Miért, nektek még eladnak valamit? – kérdezi gúnyosan vigyorogva.
- Hú, de nagyra vagy a felmenőiddel! – szólok bele én is.
- Jé, hogy kikupálódott a Kis Vörös! – mér végig látványosan.
- Ne hívj így! Egyébként, akármennyire tetszem, nem leszek az ágymelegítőd!
- Jaj, azt hiszed, megdöntenélek?
- Tudom hogy nem, csak hát annyira megbámultál, hogy kicsit félreérthető volt! De megnyugodhatsz, nem kell megdöntened, hogy a te szavajárásoddal éljek – mosolygok rá cinikusan.
- Na, elég legyen Rose! Ne állj le ezzel a barommal! – mondja Al.
- Minek neveztél, te kis taknyos? – kérdezi ökölbe szorult kezekkel Malfoy. Kissé agresszív a szentem. De ahogy végignézek rajta, egész férfias lett. Széles vállak, keskeny csípő, és ahogy a szemébe lóg a szőke haja, észvesztő. Drága Merlin, miket gondolok?
- Ha még egyszer így hívod, megbánod! – lép hozzá egész közel James. Na, eljött az én időm. Odalépek James mögé és megfogom a vállát.
- Nyugi, haver! – mondom neki.
- Mi folyik itt, Scorpius? – jelenik meg Draco Malfoy. – Mondtam neked, nem kell mindig kötekedni, még ha ilyen alja nép is van az üzletben.
- Na álljon meg a fáklyásmenet, Mr. Malfoy. Mi nem vagyunk alja nép, világos? – vágom a képébe.
- Az apád nem nevelt meg rendesen? – kérdezi nyugodt hangon.
- Mit nem csináltam, Malfoy? – bukkan fel apa a hátunk mögött. Ajaj, csak nehogy balhé legyen.
– Semmit, apa! Menjünk! – mondja Hugo.
- De… - kezdi, de félbeszakítom.
- Nyugalom apa, nem történt semmi! Igaza van Hugonak, menjünk! – Apa elé állok.
- Rendben! Menjünk! – egyezik bele és elindul a két Malfoyjal egyszerre. De az ifjabbik még hátrafordul.
- Majd a suliban találkozunk, Kis Vörös! –vigyorogva kacsint rám. Ez meg mit akarhat tőlem?
- Mi volt ez? – kérdezi James.
- Na ez az, amit én sem tudok – mondom, és elindulunk a pénztárhoz. Ott apa dühös tekintettel a kezembe nyomja a seprűm.
- Mi volt ez, Rose? – von kérdőre.
- Semmi, csak Malfoy apja alja népnek nevezett én meg visszapofáztam neki – felelek.
- Egyszer a nagy szád miatt nagyon rá fogsz fázni! – mondja kicsit nyugodtabban.
- Tojom le, de engem ne sértegessen!
- Szerintem induljunk, nem? – kérdi Hugo, mire belépnek az üzletbe anyáék.
- Na, megvagytok? - kérdi Ginny.
- Aha, a világ legjobb seprűje az enyém! – kurjongat James.
- Ennek örülök! – mondja nagynéném mosolyogva.
- Történet valami, Ron? – kérdezi anya összevont szemöldökkel.
- Semmi, csak Malfoy apja sértegetett minket, Rose meg visszabeszélt neki – magyarázza öcsém.
- De ugye nem bántott, Rose? – kérdez anya aggódva.
- Dehogyis! Semmi gáz! Menjünk.
- Na végre! – mondja Lil és kimegyünk az üzletből. – Most hova? Szerintem a könyvesboltba – ajánlja Lily.
- Jó, bár én kint maradok az üzlet előtt – mondja flegmán James.
- Én is! – helyesel öcsém.
- Nincs esetleg olyan könyv, amit elolvasnátok? – kérdezi mosolyogva Ginny, miközben már el is indulunk.
- Nincs! – felelik egyszerre vigyorogva.
Mire odaérünk a könyvesbolthoz, apa, Harry, Hugo, Al és James már a kviddicsről beszélgetnek.
- Akkor mi kint maradunk, jó, drágám? – néz apa esdeklőn anyára.
- Jó, akkor ti négyen várjatok meg itt kint – mondja, és beterel minket a boltba.
Bent a boltban veszek négy szuper könyvet, anya is kettőt. Al meg Lily nem találnak maguknak semmit. De nem sokáig nézelődünk, mert nem akarjuk megváratni apáékat.
- Na, készen is vagyunk! – lép ki az üzletből Lily.
- Jaj, ne, akkor most mehetünk Czikornyaiba, igaz? – kérdezi Hugo letargikus fejjel.
- Á, dehogyis! Mi már megvettük a tankönyveket meg minden iskolai cuccot, és hazaküldtük - újságolja Lily.
- Huh, ez szuper! – hálálkodik James.
- Akkor irány Madam Malkin és a Hot-topic! – kurjantom el magam.
- Neee… - nyögnek a fiúk.
- De-de! – mondja vigyorogva Lily.
- Akkor indulás! – határoz anya, és elindul a sor elején.
- Scarlet! – kiabál egy ismerős hang, mire megfordulok.
- Mark! – sikítom, majd nekifutásból a nyakába ugrok. Mark elég jóképű, széles mosollyal, cukin a fejéhez simuló barna hajjal, kék szemekkel. Na meg laza öltözködéssel.
- Mi van veled, csajszi? – kérdezi, miután elengedem.
- Na, mi lenne? Ugyanaz, ami két napja, amikor utoljára találkoztunk!
- Mark, kisfiam, sietünk! Ezt a szép hölgyet a suliban is bolondíthatod! Mennünk kell a kviddicsboltba! – kiált oda nekünk Mark apja.
- Oké! – ordít vissza.
- Na, menjél! Seprűt vesztek, ugye?
- Aha! Te már voltál?
- Naná! A Fényvillámot kérd, állati az a seprű! Külön van terelőknek is! Én olyat vettem!
- Rendben, hercegnő! – ad egy puszit az arcomra. – Szia! Majd találkozunk a suliban!
- Szia! – majd gyorsan a többiek után futok, akik már elérték az üzletet és rám várnak.
- Hol voltál? – von kérdőre öcsém.
- Egy, nem rád tartozik, kettő, beszélgettem, amit te nem szoktál! – mondom neki, majd anyáékhoz fordulok. – Menjünk! –nyitok be az üzletbe.
- Jó napot! – köszönünk.
- Áh, Mr. Weasley, Mr. Potter és kedves családjaik, jó napot! – Most szólnék be legszívesebben, hogy nem kell nyalni. – Miben segíthetek?
- Hát én – kezdem a sort – szeretnék egy iskolai fekete, egy Griffendéles kviddics- és egy dísztalárt – darálom el gyorsan.
- Na és te? – Ez már Lilnek szólt.
- Nekem is iskolai talárokra és egy dísztalárra van szükségem.
- Rendben, mindjárt hozom és mértere igazítom, a dísztalárokat pedig megmutatom és nézelődhettek. – Majd a három unott képű fiúhoz fordul. – És ti, fiacskáim?
– Nekünk csak fekete iskolai talárokra van szükségünk! – válaszol Al, mire James a hüvelykujját mutatja, Hugo pedig bólogat.
- Oh, hát rendben! Mindjárt ideküldök egy alkalmazottat, aki rátok igazítja, én pedig segítek a két hölgynek dísztalárt válogatni! Gyertek, aranyaim!
- Na, menjünk, Lil! – mondom.
- Oké! Te, Scarlet, mi van közted és Mark között, ha? – kérdez vigyorogva.
- Semmi, igazából csak egy jó haver - Kétkedve néz rám. Most mi van, igazat mondtam!
- Aha, persze! Amikor adta azt a puszit, nem tűnt barátinak.
- Nem t’om, majd elválik! Na és te hogy állsz fiúügyben? Jön a negyedik éved, igazi pasizós korszak! – váltok témát.
- Ne tereld a témát! De mint tudod, ugye, tavaly év végén szakítottam Roberttel, úgyhogy itt vagyok tizennégy évesen, és várom az udvarlókat, akiktől apának égnek áll a haja! – kuncog.
- Az sose baj! Lil, te voltál már szerelmes? – kérdezem. De nem tud még válaszolni, mert a Madam megállít minket.
- Na kedveskéim, itt találjátok a dísztalárokat, jobb oldalt a roxforti házak színeiben, bal oldalt mindenféle más árnyalatban.
- És az iskolai talárok? – érdeklődik Lil.
- Mindjárt kihozom azokat is, aztán megtűzöm őket rajtatok. Addig válogassatok! – mondja, majd elrohan.
- Nem válaszoltál – támadom le.
- Ja, hogy voltam-e szerelemes? Nem, még nem voltam. És te? – kérdezi, miközben a griffendéles talárokat nézegetjük.
- Nem, még én sem!
- De miért kérdezted?
- Csak úgy, kíváncsiságból.
- Kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Öhm… Scarlet, te… - dadog itt nekem.
- Igen, én?
- Nem haragszol meg, ha megkérdezem?
- Nem! De nyögd már ki!
- Szűz vagy még? – kérdezi pirulva. Na, erre nem számítottam.
- Nem.
- És kivel?
- Kivel vesztettem el? – kérdezem felvont szemöldökkel.
- Ja - mondja lehajtott fejjel, pirulva.
- Nem mondhatod el senkinek sem! Oké? – nézek rá komolyan.
- Persze! – bólogat.
- Emlékszel, amikor tavaly nyáron voltunk a Kviddics Világkupán? – Bólint. – Akkor én sokkal később értem vissza a sátorba és apáék azért nem gyanakodtak, mert mondtam nekik, hogy az Írekkel bulizom. Nem is gondolták volna, mi történik akkor velem.
- Megerőszakoltak? – fut ki a száján.
- Jaj, nem! Csak nagyon jól elvoltam Kevin Molovollal** - Kerek szemeket mereszt rám. - Igen, ő vette el a szüzességem. És nem erőszakoskodott, csak én kicsit spicces voltam és behurcoltam a szobájába. Amikor hajnalban felkeltem, mondtam neki, hogy tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi. Szép volt, igazán jó volt, de ennyi.
- Miért, jó volt? És miért nem akarod, hogy más megtudja? – kérdezi kíváncsian.
- Azért, mert nem hinnék el, pedig igaz. És igen, nagyon jó volt.
- Nem fájt? – kíváncsiskodik.
- Hát, amikor belém hatolt, kicsit fájt, de a helyét átvette a szenvedély. És kurva jó az ágyban.
- És azóta volt köztetek még valami?
- Nem, semmi. Csak egy rajongója voltam, akit meghúzott. De örök élmény marad!
- Azt elhiszem! Te akkor tizenhat voltál, ő meg…
- Huszonhat, tele tapasztalattal! De beszéljünk másról, ha nem gond!
- Nem, nem gond! – válaszolja, de szerencsére nem tud tovább faggatni, mert a Madam megérkezik a beígért fekete talárokkal, meg az én pirosommal.
- Na kedveskéim, álljatok fel a dobbantóra és bújjatok bele – azzal felállít a kiadott helyre. Gyorsan végzünk, a Madam megérdeklődi a darabszámot és elmegy varrni, mi pedig folytatjuk a válogatást. Én egy fekete és egy zöld flittereset választok, Lil pedig egy-egy aranyflitteres bordót, természetesen a mindketten legszexibb fazonból. A Madam hamar végez a felhajtással, és amint megérkeznek a fiúk talárjai is, fizetünk és elhagyjuk a boltot.
- Anya, be kell váltanunk a pénzemet! – kiáltok fel.
- Tudom, mindjárt megyünk a Gringotts-ba – nyugtat meg. A koboldok furcsán néznek ránk, hogy minek nekünk mugli pénz, de ha egyszer rajongok a mugli divatért és márkákért, akkor a mugli Londonban fogok vásárolni!
- Üdvözölöm önöket, miben segíthetek? – fordul hozzánk szívélyesen az eladó, mikor már a divatszaküzletben járunk.
- Nadrágokat, ingeket, pulóvereket és mindenféle kiegészítőket szeretnénk – vágok bele.
- Rendben, milyen stílusban? - kérdezi a hölgy.
- Hát legyen vagány, laza, divatos, de azért nőies. Hallottam, hogy jött erre az évre új kollekció – felelem.
- Értem, akkor a bolt hátuljába fáradj, és mindjárt megyek segíteni. – Majd Lilhez fordul. – Na és te?
- Én is ilyeneket, csak nekem megfelel az egyszerű, de azért csinos – válaszolja.
- Rendben, te is fáradj hátra a kisasszonnyal. – Ekkor veszi észre az eddig bujkálni próbáló fiúkat, akiken anyáék jót nevetnek.
- Nektek mit adhatok?
- Mindegy, csak gyorsan végezzünk! – vágja rá James, a másik kettő pedig nem győz bólogatni. Erre az eladó is elmosolyodik.
- A bolt eleje a fiúrészleg, nézelődjetek, én pedig segítek a lányoknak. Gyertek! A csőszárú farmereket itt találjátok minden színben és méretben, szemben vele pulóverek és kabátok, mellette ingek - szintén minden színben - és pólók. Ja, cipőket bal oldalt találtok, van magas sarkú, csizma, sportcipő és lapos talpú utcai cipő is.
Másfél-két óra múlva végzünk, de közben a három fiú végig nyavalyog. Én ezekkel lettem gazdagabb: három hosszú és kettő térdig érő cső farmer más-más színben, egy bőrdzseki, hat ing, három pulóver, egy nyolc centis, vastag sarkú, fekete cipő, egy fekete, piros csatos csizma, meg három öv. Hát mi tagadás, jól bevásároltam. Ezután elindulunk a pénztárhoz. Meglepetésemre elég a pénzem. Kifizetem, majd megkérem apát, küldje haza a szobámba.
- Na, ha Miss Tökély befejezte a rongyrázást, akkor tán mehetnénk! – mondja öcsém kissé ingerülten.
- Arról én nem tehetek, hogy te nem tudsz magadnak venni semmit, mert tavaly elköltötted a pénzed pelenkára! – vágok vissza cinikusan.
- Befejezni! – emeli fel a hangját anya. – Rose, neked talán lehetne több eszed, hiszen te vagy az idősebb! – vádol engem.
- Miért nekem? Mindig ez a kis szaros köt belém, és én vagyok a hibás? – kérdezem ingerülten.
- Nem nyitok vitát! – vág közbe apa is. –Egyébként Hugo, ha nem akarsz egy hét seprűelvonást, akkor nem kötekszel!
- Így jártál, kis szaros! – grimaszolok neki, mire elkezd vörösödni a feje.
- ROSE! HUGO! ELÉG! – ordít apa. Na, most az egész üzlet minket néz.
- Bocs – motyogom.
- Bocsánat, apa! – feleli még mindig vörös fejjel öcsém.
- Na, akkor mehetünk is! – mondja Harry. És elindulunk kifelé a boltból.
- Viszlát! – mondja az eladó.
- Viszlát! – köszönünk el mi is. Elindulunk vissza a Foltozott Üst felé, és egyszer csak odacsapódik hozzám James.
- Szia! – köszön zavartan. Ez akar valamit!
- Na, nyögd ki, mit szeretnél! – vágok a közepébe.
- Én semmit! – feleli.
- Aha, persze!
- Ennyire feltűnő? – kérdezi egy idő után.
- Igen. De mi a baj? Mondd.
- Baj nincs, csak azt akarom kérdezni, hogy tetszik-e valaki Izumynak? – kérdezi lehajtott fejjel. Egyátalán, mit akar ez Izumytól? Na nem, nem fogja csak úgy kihasználni!
- Mi van? – kérdezem, és szembefordulok vele. - Nem mondok semmit, mert csak ki akarod használni.
- Dehogy! Már tavaly is tetszett, és őt tényleg nem akarom kihasználni! Scar, mondd meg! – könyörög.
- Hát, tavaly tetszett neki egy srác és most nyáron is sokszor kérdezett róla. De azért nem közelített felé, mert ő minden csajt csak megdug és kész – mondom neki mindentudó mosollyal, miközben elindulunk.
- Komolyan? – kérdezi vegyes érzelmekkel, kissé ingerült, meg egy kicsi reményt is véltem felfedezni a hangjában. Hát nem egyértelmű, hogy melyik srácról beszéltem?
- Aha – válaszolom rejtelmesen.
- És ki az? – kérdez.
- Te! – mondom a szemébe, és nem csalódok a látványon. Leesett az álla.
- Nem! Én nem lehetek! – néz rám hitetlenkedve.
- De-de, te vagy! Hidd el!
- Huh, te Szent Merlin! – kurjantja, és a levegőbe bokszol.
- De előre mondom, ha csak egy haja szála is meggörbül – a lába közé mutatok -, kiheréllek.
- Okés! – mondja szélesen vigyorogva. De már nem tudunk többet beszélni, mert elértük a Foltozott Üst bejáratát.
- Akkor menjünk, gyere te is Rose! – szól anya.
- Megyek! – felelek neki, és elfordulok a vigyorgó Jamestől.
- Scar, te egy istennő vagy! – kiált oda nekem. Én meg visszafordulok, és vigyorogva válaszolom: - Tudom!
- Ki az a Scar? – kérdezi öcsém. Kábé ez az ő értelmi szintje.
- Én! De tudhatnád, ugyanis a suliban többnyire így hívnak – mondom flegmán.
- Ja – válaszol értelmesen.
- Sziasztok! Találkozunk holnap a pályaudvaron! – mondja apa, már a kandallóban állva.
- Rendben. Sziasztok! – búcsúzik Ginny.
- Na, megyek most én, anya. – Veszek egy marék hopp-port és a kandallóba lépek. – Meyer Street 65!
Miután mindenki épségben megérkezett, még Hugo is, apa kiselőadást akar tartani.
- Na skacok, fel a szobátokba, most van fél hat, hatra pakoljatok el, öltözzetek át és… áh, a többit majd utána! – utasít minket.
- Oké! – mondom, majd felfutok a lépcsőn és besurranok a folyosó végén lévő szobámba.
Egész tágas birodalmam van. Az ajtóval szemben van a hatalmas francia ágyam, felette egy nagy ablak, ami az utcára néz. Az ágytól balra áll az íróasztalom, mellette a gitárom meg az erősítők hozzá. Aztán a jobb oldalon van egy sor tükrös szekrény, mellette pedig egy TV DVD-vel. Na meg a fal telis-tele van poszterekkel. Úgy az egész szobában a piros-fekete-fehér konbináció uralkodik és Japán.
Ahogy jobban körülnézek, megtalálom a holmim az ágy mellett. Odamegyek, lerúgom a cipőm a lábamról, majd kikapom a ládám az ágy alól. Kábé húsz perc múlva a csomagom már készen áll az ajtó mellett. Azt hiszem, elraktam mindent. Csak a holnapi ruhámat hagytam elöl, meg közben átöltöztem egy itthoni kockás sortba és egy pólóba. A telefonom! Úristen, erről beszélnem kell apával! Már futok is az ajtó felé. Most biztos furcsán néztek. Igen, van telóm, mert itthon van áram, (bevezettük, mert úgyis mugli környéken lakunk és anya is hozzá van szokva) de nagyapa talált egy varázslatot, hogy a suliban is tudjam használni.
- Rose, mi baj? Még nincs vacsi – néz fel apa az újságjából a fotelban ülve.
- Apa, mi az a varázslat, amivel tudok áramot formálni a sulin belül? – kérdezem, leülve egy bárszékre a pult mellé.
- Miért, mi szeretnél vinni itthonról?
- Csak a telefonomat meg a gitárt. A számítógépet, erősítőt, hajszárítót, egyenesítőt, ilyesmit itthon hagyok – válaszolom.
- Rendben. De hogy raktad el a gitárodat? – kérdez felvont szemöldökkel.
- Lekicsinyítettem – felelem lazán.
- Ja, jó. A varázsige pedig arrosszmotusz*** –feleli.
- Oksa! Arrosszmotusz. Ja, már elpakoltam holnapra.
- Máris? – csodálkozik anya.
- Aha, nem szeretnék kapkodni, meg utálok reggel pakolni, úgy nincs időm semmire sem.
- Értem – motyogja. – Hugo, vacsora! - ordít öcsémnek. Mire öcsikém leér, én már ott ülök az asztalnál. Nekiállunk enni, mire apu megszólal.
- Gyerekek, nem akarok ennek nagy feneket keríteni, de nem szeretnék kettőnél több értesítőt kapni az iskolából! – oktat minket. Huh, ezt a részét utálom!
- Rose, tavaly miattad öt, míg az öcséd miatt három levelet kaptunk. Ilyen többet elő ne forduljon! Nem azt mondom, hogy nem fér bele néha egy kis csínytevés, de nem kell túlzásokba esni! Ebben ne a nagybátyáitok példáját kövessétek! – mondja. Na, erre tudnék tapsolni, de inkább nem teszem, mert látom, hogy anyám feje kezd vörösödni.
- Ron! Ha lehet, ne adj nekik tanácsot! Rendben? – kérdezi ingerülten.
- Jó-jó! – motyogja apa nyuszin. Ilyenkor bezzeg milyen kis papucs.
A vacsora többi része eseménytelenül telik. Utána anya elküld minket fürdeni és miután végzek, bekapcsolom a gépem és írok a haverjaimnak e-mailt, hogy hol találkozzunk a pályaudvaron.
Majd bebújok az ágyamba, felkapcsolom a kislámpám és nekiállok olvasni. Amikor elfáradok, lerakom a földre a könyvet, majd lekapcsolom a lámpát és várom az álommanót.
Boldog mosollyal a fejemen érkezik meg, mert tudom, hogy holnap viszontlátom a szeretett Roxfortot, ami a legjobb hely a Földön.
Ártatlanul alvó hősnőnk még nem is sejti, hogy milyen klassz dolgok várnak rá ebben a tanévben…
***csak egy kitalált varázslat.
**egy kitalált kviddics játékos.
*ahol a ruháimat többnyire vásárolom.
Itt az első fejezet. Remélem eddig elnyerte a tetszéseteket :) és izgatottan várom a véleményeteket :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése