2. fejezet: Irány a Roxfort!

- Rose Weasley, ha nem nyitod ki most azonnal az ajtódat, berobbantom! – ordít apa, mint a sakál, de olyan kómás vagyok basszus.

- Fél kilenc van, ha nem zavarna! – ordít tovább. Fél kilenc? Jaj, drága Merlin! Majd egy párduc gyorsaságával az ajtóhoz szaladok.

- Apa! Sietek, jó?- kérdezem és mondom egyben lihegve.

- Jó! – válaszol ingerülten. Végül is, meg tudom érteni, mindig ez van. Majd becsukom az ajtóm, és nekiállok öltözködni. Felveszem a tegnap kikészített ruháimat, egy térdig érő, sötétkék színű farmert, majd befűzöm a nagy halálfejes csattal ellátott övemet, felülre pedig egy mélyebb dekoltázzsal megtoldott mélyzöld topot. Ha lúd, legyen kövér. Ja, és hogy tökéletesen megbolondítsam a Roxfort hímnemét, cipőnek pedig egy fekete-fehér kockás vászoncipőt. Majd fogom a piperecuccaimat és elfutok a fürdőbe. Hogy gyorsabban végezzek, most nem mugli módszerrel vasalom a hajam, hanem egy egyszerű varázslattal, utána pedig egy szoros gumival felkötöm a fejem tetejére és hagyok elől egy kis tincset. Perfekt! Visszamegyek sietős léptekkel a szobámba, majd fogom a ládám és lelebegtetetem a földszintre.

- Na, itt is vagyok! – kiáltom.

- Gyere reggelizni - szól anya.

- Ok – mondom. - Na és Hugo? – kérdezem, miközben már vajazom a kenyeremet.

- Szokás szerint pakol – motyogja apa álmos szemekkel. Na mi van, hosszú volt az éjszaka?

- Az nem pakolás, hanem egy nagy szemétdomb beletömködése egy ládába – magyarázok.

- Mi van? – kérdezi élesen öcsém majd oda dobja a ládáját az enyém mellé. Oh, szegény, milyen jó, ha az ember boszorkánya már nagykorú.

- Talán tessék! Nem kell már hajnalban kötözködni! – osztom neki az észt.

- Kicsim, tíz óra nem hajnal - javít ki anya. Nekem igenis hajnal.

- Jól van, na, Miss. Tökély! – morog tovább.

- Jaj, ha már a beceneveknél tartunk, hogy vagy, Peluskám? – kérdezem cinikusan mosolyogva.

Közben leült velem szemben.

- Ne merészelj így hívni! – ordít.

- Na elég legyen most már! – kiabál apa. – Mindenkinek van normális neve! És most reggeli van! – fejezi be. Ezután mind a ketten befogtuk. Miután befejeztük, apa szólásra nyitotta a száját.

- Kandallóval megyünk, nem autóval rendben? És akkor a falon sem kell átszaladnunk – veti fel ötletként.

- Oké, de én megyek először! – mondom, majd belépek a kandallóba egy marék hopp porral a kezemben. – King’s Cross pályaudvar!

- Na végre, már azt hittem elakadtál a hófúvásban! – torkolltam le öcsémet, ugyanis tíz percet vártunk rá mire megjelent a kandallóban.

- Jól van, na, a szobámban hagytam a pálcámat! – mentegetőzik.

- Jellemző – morgom az orrom alatt.

- Na ha befejeztétek – itt megrovón végigmért mindkettőnket apa. –, akkor menjetek fel a vonatra és keressetek magatoknak üres kupét, úgysincsenek még olyan sokan, hiszen háromnegyed óra múlva indultok. – Mire befejezi és már nekiálltam lebegtetni a ládám.

- Na akkor mindjárt jövök elköszönni! – mondom és elindulok a gyönyörű piros vonathoz. Sikeresen felszálltam, találtam is a vonat vége felé üres kupét, majd lepakoltan. Mire végeztem, és leszálltam már nagyon sokan voltak. Anyáékat nagy nehezen megtaláltam, de öcsém már ott ácsorgott velük.

- Figyeljetek, most nem maradhatunk, mert sietnünk kell munkába, de azért majd írjatok rendben? – mondja és kérdezi apa egyben.

- Persze, oké! – felem, mire apu megölel.

- Vigyázz magadra, kislányom, és ne keveredj bajba, jó? – mondja majd anya is, megölel. – Igaza van Ronnak vigyázz magadra, és nagyon szeretünk! – néz rám könnyes szemekkel, nem értetem soha miért sír, hiszen nem örökre megyek el.

- Megértettem, és én is szeretlek benneteket! – mondom és megpuszilom őket. Ezután ugyan ezt eljátszották Hugóval, majd integettek párat és dehoppanáltak, gondolom haza.

- Na, csá, öcsi, találkozunk a suliban! – mondom öcsémnek, és már ott sem vagyok. Elindultam, hogy meg keressem a haverokat, de nem találtam őket. Ehelyett belebotlottam Malfoyba és bandájába. Na, már csak ez hiányzott.

- Á, a Kis Vörös, nem hittem volna, hogy ilyen hamar látlak – üdvözöl vigyorogva.

- Oh, Malfoy már úgy hiányoztál nekem – sóhajtottam színpadiasan. – Egyébként nem vagyok Kis Vörös!

- Tényleg hiányoztam? – kérdez még mindig vigyorogva.

- Álmodban! – vágom rá, és karba teszem a kezem magam előtt.

- Milyen kis naiv vagy, álmomban mást is csinálunk, remélem, nem kell megmagyarázni neked, hogy miket - feleli és jól megdöbbenek. Amin láthatóan jól szórakozik, ezért összeszedem magam.

- Te mekkora egy bunkó vagy! – kiáltom a képébe, mire ő int a bandájának, hogy hagyjanak minket kettesben. De az egyik gyerek még jól végig mért azt hiszem Hart Zambini. Drága Merlin, miért szabadítod rám ezeket a sznob Mardekárosokat, ha?

- Majd mindjárt bebizonyítom, hogy nem vagyok bunkó! – feleli és mélyen a szemembe, néz. Ha most azt kérdezitek, hogy mit látok a szemében, hát nem azt a hidegséget, amit az elmúlt évek során mindig. Ez nem hidegség, hanem valami más, de biztos csak tévedek, Malfoy nem néz így rám, egy félvérre.

- Kösz, inkább ne – felelem, és elfordítom a fejem, majd megfordulok, hogy induljak, mire elém ugrik.

- Beszélgessünk – mondja lágyan. Anyám de helyes!

- Mi van? Te beteg vagy! – vágom rá és megpróbálom kikerülni. Persze sikertelenül. Elkapja a karom és visszafordít maga elé.

- Komolyan mondtam – mondja – Egyébként mit akarsz kezdeni magaddal, miután elvégezted a sulit? – feleli én, pedig csak bámulok magam elé, most komolyan Scorpius Malfoy próbál velem csevegni?

- Operett énekesnő szeretnék lenni vagy színész – mondom, mire ő megdöbbent fejet vág.

- Hűha! Akkor mindig megnézlek majd!

- Öhm… Malfoy te most miért csevegsz velem? – kérdezem tőle.

- Csak úgy – feleli könnyelműen.

- Értem – felelem megbotránkozva. – És te mihez kezdesz az életeddel a Roxfort befejeztével? – kérdeztem, és próbáltam könnyed hangot erőltetni magamra, ami nem volt könnyű.

- Kviddicsezni fogok! – mondja nagy büszkén.

- Wow! – nyögöm ki. – És ez biztos?

- Aha, apa szerint idén a suliba érkezik egy kviddicscsapat asszem az Írek, élükön Kevin Molovollal! – közli vidáman. Kevin is jön? Jaj, ne, én nem akarom, hogy felismerjen vagy valami.

- Kevin Molovol? – adok hangot véleményemnek.

- Ja, miért, nem szereted? Azt hittem igen, hiszen tavaly a Világkupán nekik szurkoltál – vonja fel a szemöldökét, miközben válaszol.

- Igen tavaly nekik, de mára megváltozott a véleményem – válaszok feszengve.

- Értem – mondja, de látom a fején, hogy valami még kikívánkozik azon a szép kis száján. – Egészen megváltoztál tavaly óta – mondja és elnéz a fejem felett, ugyanis magasabb nálam nagyon sokkal. Na, csak ezt akarta mondani?

- Kösz, de jó vagy rossz értelemben? – kérdem és felvonom az egyik szemöldökömet.

- Természetesen, jó – feleli, és rám emeli szürke szemeit, ugyanis eddig egy oszloppal szemezett mögöttem.

- Scarlet! – kiállt egy hang, amiben Izumyt ismerem fel.

- Oh, szia Malfoy, majd találkozunk a suliban! – mondom neki, majd megfordulok és elindulnák, de megint megfogja a karom.

- Hívj Scorpiusnak, és alig várom a percet, hogy újra beszélj velem! – mondja elképesztően vonzó hangon és ad egy puszit a szám sarkára, majd eltűnik a tömegben. Áhhh, mit művel ez velem?! Én is nagy nehezen felfogom a dolgokat és megérintem a szám sarkát, ami még mindig izzik, és nem is csodálom. De miért van rám ilyen hatással, hiszen nem tetszik, vagy mégis? Míg gondolkoztam, elértem Izumyt. Egyébként barátnőmnek, szőke tépett vállig érő haja, és csokoládébarna szemei vannak.

- Mit csináltál te ott Malfoyjal, ha? – kérdez számon, kér hangon.

- Neked is szia, bulikirálynő!

- Ja, szia! – mondja, és a nyakamba veti magát.

- És a vonaton majd elmesélem, mi is történt Malfoyjal.

- Oké, de gondolom csak jó, mert békésnek tűntek a vonásai – mondja, és közben megkezdtük utunkat a vonat felé.

- Jaj, de ha megtudod, hogy mi történt, rosszul leszel!

- Igen? – kérdez felvont szemöldökkel.

- Igen.

- Scar! Izumy! – kiált egy hang. Ez Mark. Megfordulok és nekiálltam szaladni, majd a nyakába vettetem magam, de még innen is jól láttam, ahogyan Scorpius féltékenyen méreget kettőnket. Mit akar ez tőlem?

- Mark, szia! – mondom és elengedem.

- Szia! Hol voltatok eddig? – kérdezi mosolyogva.

- Ja, csak elbeszélgettünk – mondom és egy jelentőségteljes pillantást, váltok Izumyval.

- Okés, gyertek, szálljunk fel, egyébként megtaláltuk a kupédat, Scar, és beültünk oda a srácokkal.

- Akkor ezért nem találtunk titeket – mondja Izumy.

- De te akkor mit csinálsz itt a peronon? – kérdezem és felszállok a vonatra.

- Titeket kerestelek – mondja és megindulunk a folyosón. Én nyitok be elsőként.

- Skacok! – kiáltom, és mindenkit megölelek. Itt bent ül Lucas, aki kiköpött mása a mugli Lucas Scottnak a Tuti Gimiből, Robert pedig a Rúzs és New York Robert Bucleyja, Axl már nem egy mugli sorozatra emlékezteti az embert, neki vállig érő barna haja van, ami cukin, a szemébe lóg, ezen felül zöld szeme. Na, ez a mi kis csapatunk, mindig együtt lógunk. Miután mindenkit megölelgettem, elfoglaltam a helyem Lucas és Mark között.

- Képzeljétek! – kezdi Axl.

- Várjál, elképzelem! – mondja Mark vigyorogva.

- Haha! Na, az van, hogy halottam a peronon, hogy kaptunk egy nevet! – újságolja vigyorogva.

- Mi van, milyen nevet? – kérdez rá Lucas.

- Jaj, tudod ezek a buta libák kitaláltak egy nevet nekünk, hatunknak, sőt a fiúknak közülünk még rajongó tábort is alapítottak - beszél még mindig vigyorogva.

- Mért csak nektek? – kérdezem tetetett duzzogással. Mire Lucas átölel óvón.

- Nyugi, édes, mindjárt mondom tovább – feleli Axl.

- És mi lett a „nevünk”? – kapcsolódik bele a beszélgetésbe Izumy.

- A roxforti hódítók – újságolja ismét. – Ja, és nektek is, csajok, alakítottak egy klubot ezzel a címmel: Imádjuk együtt Izumyt és Scart!

- Na, ne már! – mondja Izumy vigyorogva.

- De már! – folytatja Axl.

- És nektek srácok, mi a neve a klubotoknak? – kérdem vigyorogva.

- Öhm… várjál, mi is Rob? – kérdezi Axl.

- A Roxfort legjobb férfijai! – utánozza nyávogós hangon Rob, a libákat.

- Férfijai? – kérdezem.

- Bezony, mi már nem kis fiúcskák vagyunk, hanem érett férfiak! – mondja nagyzolva Mark.

- Oh, érett férfiak? – mondja még mindig vigyorogva Izumy. – Na, Scar, milyen legyen az első nap? Tudod, milyen szerkóban, vonuljunk be így hatan a nagyterembe holnap reggel? – szól most hozzám.

- Legyünk szakadtak? Áh, nem azt majd később. Szerintem vegyünk fel mi csajok magas sarkút, ti srácok, pedig valami laza göncöt. Na?

- Benne vagyunk! – kiáltják egyszerre.

- Egyébként pasi, csaj esetleg valakinek? – kérdezem.

- Nincsen! – ordítják torkuk szakadtából a fiúk.

- Na és te, Izumy? – kérdezi Lucas.

- Tudjátok, ki tetszik, nem? Viszont én azt akarom, hogy velem legyen, ne csak megdugjon és kész. Jó, nem vagyok álszent szűz picsa, mint ez a többi kis liba a suliban, de ebben rejlik a hírnevünk Scarlettel, hogy nem adjuk oda csak úgy magunkat – mondja letört fejjel, mire két oldalról átkarolja Axl és Rob.

- Még mindig James Potter? – kérdezi Mark.

- Aha, gáz nem?

- Dehogy gáz, megtalálni az igaz szerelmet nem az! – mondja egész bölcsen Rob.

- Igaza van! – mondom. – Képzeljétek el…

- Na, várjál, elképzelem! – vág közbe Mark.

- Nagyon vicces vagy – mondom neki nyugodt hangon és elmesélem a beszélgetésemet Scorpiusszal. Nem is kell mondanom, milyen döbbent fejet vágtak. Rob eszmélt fel először.

- Biztos meg akar dugni – veti fel Rob.

- Először én is erre gondoltam, de amikor Markot megöleltem, olyan féltékenyen nézett, hogy az hihetetlen – mondom.

- Figyelj, majd kiderül, de mindig szeretnénk tudni a részletekről – mondja Izumy.

- Hogyne! – felelem.

Ezután végighülyéskedtük az utat, átöltöztünk, rajtam egy fekete miniszoknya, fehér háromnegyedes ujjú ing, Griffendéles nyakkendő, na meg ugyanaz a cipőm, ami reggel.

- Na, megjöttünk, indulás! – kiáltotta Lucas. Ezután lelebegtettük a ládánkat a vonatról, integettünk Hagridnak, aki az elsősöket indítványozta a hajókhoz.

- Láttad, hogy nézett James? – kérdezi Izumy, miközben beszálltunk egy fiákerbe.

- De láttam ám, és kérdezett felőled – mondom sejtelmes mosollyal.

- És mit? – kérdez kíváncsian.

- Megígértem, hogy nem mondok semmit, de hamarosan megtudod.

- Jaj, ne már, Scar, mondd meg! – kérlel.

- Nem mondok semmit!

- Jól van! – mondja durcizva.

- Ne vágd be durcit légy szíves – kérem meg.

- Jó.

- Heló, csajok! – köszön egy srác. Azt hiszem, Frankie.

- Helóka! – köszön Izumy és rákacsint. Szegény gyerek feje meg vörösre gyúlt.

- De szemét vagy – mondom neki vigyorogva.

- Nem is igaz – mondja és kiölti rám a nyelvét.

Miután megérkeztünk, bevonultunk a nagyterembe és elfoglaltuk helyünket. A beosztás unalmasan telt, mint mindig, de most kivételesen figyeltem, mert ez lesz az utolsó. Azonban még mindig nem ehettünk, mert McGalagony igazgató szólásra emelkedett.

- Köszöntök mindenkit újra itt a Roxfortban. Hadd jelentsek be két fontos dolgot. Először is, szeretném bejelenteni, hogy két új tanár érkezett közénk. Az egyikőjük ének tantárgyat fog tanítani mivel szeretnénk, hogyha bevezetnénk néhány mugli dolgot is az iskolában. Ezt a tantárgyat azok vegyék fel, akiknek szüksége lehet rá a Roxfort után. Köszöntsétek szeretettel Bob Barker professzort – mondja, mire feláll egy magas, fiatal, fekete, rövid hajú férfi. Na meg mindenki nekiáll beszélgetni a mellette ülővel. – A második dolog pedig, szeretnék bevezetni egy mugli sportot, ami nem más, mint a baseball. Nem kell megijedni a kviddicsezőknek sem, nem fog megszűnni, és ők jelentkezhetnek a tornatanárunknál Mr. Stewensnél – mondja tovább, és felkel a székéből egy sötétbarna hajú, izmos, fiatal férfi. De baseball lesz a suliban? Én arra jelentkezek, hiszen imádom, és ha nem vesznek be, rosszul leszek. – Hogy mikor lesz a válogatás, azt majd megnézhetitek a klubhelyiségben. Most pedig jó étvágyat! – fejezi be végre és visszasétál a helyére. Majd megjelenik az a sok-sok finom étel, és szedek magamnak.

- Na Scar, jelentkezünk baseballozni? – kérdezi mellőlem Axl, akiknél van egy profi baseball pálya, és náluk szoktunk játszani.

- Persze, te minek? Én dobónak – felelem.

- Én ütőnek – mondja majd Robhoz fordul. – Rob, te jelentkezel?

- Hát persze, fogónak! – feleli.

- Olyan jó lenne, ha beválogatnának minket! – mondja Axl.

- Nekem mondod? – mondom neki.

- Te, srácok, mihez kezdtek iskola után? – tér át egy másik témára Lucas.

- Én színésznő leszek – mondom.

- Hát szerintem gyógyító, vagy ilyesmi – feleli Izumy.

- Én baseball játékos – mondja Axl.

- Kviddicsező, ez egyértelmű – feleli Mark.- De az tényleg igaz, amit Malfoy zagyvált, hogy jönnek az Írek? – kérdezi. Remélem nem.

- Nem tudom. Na és, te mi akarsz lenni, Rob? – kérdem, és remélem, nem veszik észre, hogy hogyan terelem a témát.

- Hát talán auror, vagy ilyesmi. És te, Luc? – kérdezi.

- Én is kviddicsezni szeretnék - mondja, és ezután mind a hasunkkal voltunk elfoglalva.

Miután mindenki végzett, elindultunk a Griffendél toronyba, és végig járt a szánk hülyeségekről, hogy miket csináltunk együtt a nyáron.

- Bagolykaki! –mondom a Dámának, mire kitárja a portréját.

- Most komolyan ez a jelszó? – kérdezi megrökönyödve Mark.

- Látod. Na, figyeljetek, mi most felmegyünk lefeküdni, mert kurva fáradt vagyok – mondom ásítva.

- Ja, mi is megyünk! – mondja Luc.

- Holnap aztán dögösek legyetek! – indítványoz Axl.

- Meglesz! – mondjuk egyszerre Izumyval.

- De ti is tegyetek ki magatokért! – mondja Izumy laposakat pislogva.

- Naná! – feleli Rob.

- Na, jó éjt csajok, reggel nyolckor itt lent találkozunk, ne késsetek, mert kilenckor tanítás, sajnos! – mondja Mark. És elindulunk fel a lépcsőn. Ott gyorsan elfoglalom a fürdőt és fél óra múlva már a pizsamámban bújok be az ágyba.

- Jó éjt! – motyogom, majd elhúzom az ágy függönyt, és már alszok is. De a tudatalattimban már forognak a kerekek egy szőke, magas és vonzó egyénről, aki befurakodik az álmomba…